Remekműre emlékezve:
John Keats: ÓDA EGY CSALOGÁNYHOZ
Tűnt tündértáj! - harangként kong e szó
s tőled magamhoz visszaűzve zúg,
ég áldjon! - hajh, az ábránd rossz csaló,
s hires tündérhatalma mind hazúg,
ég áldjon, ég! - az égő, lenge dalt
a szomszéd rétek s halk folyó felett
csend hűti már, s ott túl a halmokon
a mély völgyekbe halt...
Mi volt ez? - éji ábránd? képzelet?
Oh, tűnt zene: zengtél? vagy álmodom?
Oűnt zene: zengtél? vagy álmodom?
2013. október 4., péntek
2013. október 3., csütörtök
Mindent akartunk s nem maradt Faló csókjainkból egy falat...
!nincs;gond!
Nincs gond, csak fáj az érzés,
s minden nélküled megtett lépés.
Nincs gond, csak fáj az emlék,
mikor még szerelmesen ölelgettél.
Nincs gond, csak fáj a tudat,
hogy mással járod élet-utad.
Nincs gond, csak fáj a látvány,
ha mosolyogsz neve hallatán.
Nincs gond, csak fáj a pillanat,
a perc, mikor elmondtad az igazat.
Nincs gond, csak fáj az élet,
s hogy csak álmomban látlak téged.
A szerelem fáj, de nincs gond,
én voltam a fejetlen vakond,
ki a föld alatt is vakon követ,
és továbbra is imád, s szeret.
A vershez:
E csodálatos mű alkotója nem én vagyok. Csupán ihletője voltam, úgy hiszem.
Innen üzenem Neked: kérlek nézd el nekem, hogy kérés nélkül lopom blogodról a verset... Tudnod kell: szeretlek - igen! Csakúgy, mint szerettelek!
...elég ha ennyit írok, s már érted: Ady - Léda...
Fogadd tőlem ezt, mint szerelmem legtisztább visszhangját:
ELTAGADOM
Eltagadom, hogyha kérdik:
»Elmult minden, nem szeretlek!«
Úgy fáj ez a képmutatás,
Úgy fáj ez az én szivemnek.
De mit tegyek? Hivalkodjam
Bánatommal a világnak?
Vagy lenézve, kinevetve
Siránkozzam még utánad?...
Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!
-Ady Endre-
Nincs gond, csak fáj az érzés,
s minden nélküled megtett lépés.
Nincs gond, csak fáj az emlék,
mikor még szerelmesen ölelgettél.
Nincs gond, csak fáj a tudat,
hogy mással járod élet-utad.
Nincs gond, csak fáj a látvány,
ha mosolyogsz neve hallatán.
Nincs gond, csak fáj a pillanat,
a perc, mikor elmondtad az igazat.
Nincs gond, csak fáj az élet,
s hogy csak álmomban látlak téged.
A szerelem fáj, de nincs gond,
én voltam a fejetlen vakond,
ki a föld alatt is vakon követ,
és továbbra is imád, s szeret.
A vershez:
E csodálatos mű alkotója nem én vagyok. Csupán ihletője voltam, úgy hiszem.
Innen üzenem Neked: kérlek nézd el nekem, hogy kérés nélkül lopom blogodról a verset... Tudnod kell: szeretlek - igen! Csakúgy, mint szerettelek!
...elég ha ennyit írok, s már érted: Ady - Léda...
Fogadd tőlem ezt, mint szerelmem legtisztább visszhangját:
ELTAGADOM
Eltagadom, hogyha kérdik:
»Elmult minden, nem szeretlek!«
Úgy fáj ez a képmutatás,
Úgy fáj ez az én szivemnek.
De mit tegyek? Hivalkodjam
Bánatommal a világnak?
Vagy lenézve, kinevetve
Siránkozzam még utánad?...
Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!
-Ady Endre-
2013. október 2., szerda
Első fél óra
Nem vagyok jó a kezdésben.
Mindig agyalnom kell legalább tíz percet, mire valami egészen elfogadhatót kitalálok. Majd következik még tíz perc, mikoris azon a másikon töprengek, ami az imént jutott eszembe. Más. Igen, többször rosszabbak a következők, így ez is.
Gondolkodom... Vajon jobb, mint az előző? Illik hozzám? Rólam mesél?
Elhatároztam, hogy maradok az elsőnél, viszont formálom még egy kicsit. Hozzá adok, fűszerezem, majd a végén visszatérek csupasz pompájához, de még így is csak a vigaszt nyújtó második. Azt akarom, hogy megtalálható legyek benne én magam. Az alapelv: egyediség. Végső soron ne legyen mindennapi.
Hát pont ilyennek szánom ezt a röpke bejegyzéseket tartalmazó oldalt. Nem napló jellegű, hisz nem arra hivatott, hogy életem napjait, pillanatait számlálja és rögzítse...
Mindig agyalnom kell legalább tíz percet, mire valami egészen elfogadhatót kitalálok. Majd következik még tíz perc, mikoris azon a másikon töprengek, ami az imént jutott eszembe. Más. Igen, többször rosszabbak a következők, így ez is.
Gondolkodom... Vajon jobb, mint az előző? Illik hozzám? Rólam mesél?
Elhatároztam, hogy maradok az elsőnél, viszont formálom még egy kicsit. Hozzá adok, fűszerezem, majd a végén visszatérek csupasz pompájához, de még így is csak a vigaszt nyújtó második. Azt akarom, hogy megtalálható legyek benne én magam. Az alapelv: egyediség. Végső soron ne legyen mindennapi.
Hát pont ilyennek szánom ezt a röpke bejegyzéseket tartalmazó oldalt. Nem napló jellegű, hisz nem arra hivatott, hogy életem napjait, pillanatait számlálja és rögzítse...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
